Amikor az egyszeri vidéki művházba új igazgató kerül (lehetőleg nem helybéli ugye), akkor mit csinál? Kifestet, falakat dönt le, új falakat húz (szigorúan az irodáknál!) és átcsereberéli az ott dolgozók asztalait. Ezenközben tájékozódik, hogy mégis ki kinek a kicsodája és a egy-két ismertebb, ámde védtelen kultúrostól megválik helyettük újak jönnek.
Valós változásokat ugyanis képtelen megvalósítani, hát a látszaton változtat. Tevékeny gazdának mutatja magát. Igaz ez pénzbe kerül, ám az új fiútól ezt nem kérik még számon, hisz most alkotja meg az újat, a mást! Lópikulát!
Mifelénk még kormányzati szinten is ez a divat. Új kormány jön, minisztériumok nevei változnak. Összességében annak a fránya államnak csakugyan azokat a feladatokat kell ellátnia, de az kit érdekel? Áttekinthetőség, kiszámíthatóság? Minek? Most épp az APEH és a VPOP van soron. Aszondják az okosok, hogy akár egy milliárdba is fájhat az összevonás. Ez kb. akkora összeg, aminek a behajtására kormányunk nem rest akár kétszer is alkotmányt módisítani – aláásva ezzel a jogállamiságba, jogbiztonságba vetett maradék hitünket.
