Elakadt az uniós finanszírozás - mondja ez a cikk. Csak bennem merül fel a gondlat, hogy itt bizony most csúnyán bosszút állnak rajtunk a gazdasági "szabadságharcunkért"?

Pedig nagyon is kézenfekvő gondolat. Jómagam a "pályázósdinak" csak az alsó szeletét van szerencsém ismerni, a projekt megvalósítóét. Innen az látszik, hogy a hazai pályázat irányítás botrányos. Az volt eddig is, az most is, bár most talán jobban. Márpedig ami sz*r, abba bele lehet kötni. Könnyen. Eddig is csodálkoztam rajta, hogy az EU bürokraták hogyan hagyhatják ezeket a magyar állapotokat, hát most nem hagyják. De miért is most? Nekem kézenfekvőnek tűnik, hogy elkezdik azt a játékot játszani, amit az orbán kormány folytat, ha úgy tetszik rájuk erőltet. Nevezzük ezt mondjuk nem ortodox nyomásgyakorlásnak...

Látnivaló, hogy a szuverén magyar állam jogi, gazdasági ámokfutásába külsősként nem lehet érdemben beleszólni. Hőzönghetett a "művelt nyugat", csak le kellett nyelnie az (ő érdekkörüket is érintő) extra adókat, a médiatörvényt, az új alaptörvényt, a CHF hitelesek "megmentését". Le kellett nyelnie, mert egyszerűen nincs formalizált módja a közösségnek ahhoz, hogy rákényszerítse az akaratát még egy ilyen tökmag országra sem, mint a miénk. No persze lehet perelni, de az ugye éveken át tart és már egy másik kormányon fog lecsapódni. Az EU pedig (remélem) nem a magyarságot akarja büntetni, hanem a szabályaitól való elhajlást. Az meg jelen kormányunk sajátja, hát az ostornak itt kell csattannia.

Megtalálták hát a gyors módot. Kerestek valami fogódzót (legyünk őszinték, ebben az országban nem volt nehéz dolguk), amire hivatkozva elzárhatták a csapokat. Főjön a kormány feje! Előbb-utóbb csak meg kell jönnie a jobbik eszüknek...

Napjainkban rendre olyan változásokkal találkozhatunk, amelyek elsősorban a szerény jövedelműeket sújtják. Mi lehet ennek az oka? No persze nem vagyok olyan öntelt, hogy bizton kijelentsem a tutit, de az alábbiakkal talán megkarcolhatom a lényeget... Az, hogy kellenek-e elvonások, hogy jogosak-e a megszorítások nem jelen post témája. Legyünk ez alkalommal megengedőek és mondjuk azt, hogy kellenek és kész. Inkább azon szeretnék ez alkalommal agyalni, hogy miért ott szorít a Fidesz, ahol az a legtöbbeknek fáj?

Megint csak az alapokkal kellene kezdenünk: jelesül a párt típusokkal. (Erősen egyszerűsítek, hogy ne legyek olyan száraz.) Ezek pedig időrendben:

• Honorácior párt - Úriember politikusok ad-hoc csoportosulásai egy egy konkrét cél érdekében. Az 1800-as évek végére megszűntek, mert felváltotta őket a következő.
• Rétegpárt - Legjobb példái a munkáspártok. Lényege, hogy azonos érdekű tömegek képviselete a célja - gyakran  többiek ellenében. Jellemzője a hatalmas taglétszám. Fenntartását a tagdíj bevételekből meg lehet oldani. E fölött is eljárt az idő, mert a következő hatékonyabban bizonyult.
• Gyűjtő pártok - Ezek a mai domináns párttípusok. Valódi tagságuk nincs, avagy nem jelentős. Nem egy konkrét társadalmi réteg érdekeit képviselik, hanem mindenkinek megpróbálnak ígérni valamit. Lényegük, hogy a választásokra tudjanak mozgósítani. Finanszírozásuk állami forrásból van biztosítva. (Elvileg ugye, mert hát annyi, de annyi helyről folyhat még be pénz...)
• Kis pártok - A nagy gyűjtőpártok ugye a tömegeket akarják megszólítani, így óhatatlanul marad olyan kisebbség, akik képviseletét egyszerűen nem éri meg számukra felvállalni. Klasszikus példái a zöld pártok, de ilyen napjainkban a Jobbik is. Ezek a pártok felelőtlenül ígérgethetnek, hisz esélytelen, hogy kormányra kerüljenek. Programjuk jellemzően egy szűk területre vonatkozik csupán. Jelentőségük, hogy parlamentbe kerülésükkel felhívják a nagy pártok figyelmét arra, hogy létezik egy olyan ígéretcsomag, amivel bizony szavazatokat lehet nyerni. Ezek után ezt a "csomagot" a nagy pártok szépen a magukévá teszik, így okafogyottá téve a kis pártot, ami aztán szépen elhal, vagy éppen vegetál.

 A kétharmad és következményei

A Fidesz a legutóbbi választást nagyon megnyerte. Látni kell, hogy ekkora támogatottsága a pártnak egyszerűen nincs, ehhez a győzelemhez bizony kellett az ellen szavazók népes tábora. Ugyanakkor az is igaz, hogy ebben a gazdasági helyzetben egyszerűen lehetetlen olyan politikát folytatni, ami biztosítaná, hogy ezek az alkalmi átszavazók meg is gyökeresedjenek a Fidesz mellett. A kétharmad tehát megtarthatatlan.Ugyanakkor hatalmas várakozás övezi (övezte) tevékenységüket, valamit muszáj lenne letenni az asztalra - de hát nem lehet. Ennek az eredménye pedig lehet egy oly mértékű csalódás, ami nagyon mélyre taszítja a Fideszt.

A párt nevében is őrzi fő bázisát: polgári. Úgy vélem startégiájuk lényege, hogy egy picit visszarendeződnek gyűjtő pártból réteg párttá. Ezzel a lépéssel megőrizhetik a polgárság szavazatait, így megkerülve a nagy buktát. A lépéseik rendre a jobb módú lakosságnak, ha úgy tetszik a polgárságnak kedveznek míg a többi rétegről, mint szavazóról már most lemondtak. Teszik ezt oly vehemensen és időnként látszólag annyira értelmetlenül, hogy más okot nem tudok elképzelni. 

No persze a polgárság kis hazánkban kicsiny. Ez a réteg belátható időn belül nem lesz akkora, hogy meghatározza egy választás eredményét. Ugyanakkor rétegpártként átvészelhetnek egy-két ciklust, aztán ismét elő lehet venni a gyűjtőpárti megközelítést. Persze azt sem árt figyelembe venni, hogy a jobb módú lakosságnál van a pénz, a tőke. Egy, az ő érdekeiket képviselő párt könnyebben jut extra donációhoz, mint a többiek. Nem olyan rossz stratégia ez, még ha az ember igazságérzetét bántja is - de hát a politika egy öntörvényű társasjáték, ahol a táblán maradás a fontos mindenek felett!

A napokban attól volt hangos a sajtó, hogy felfüggesztették Gyurcsány mentelmi jogát. Nem vagyok túl aktuális, de talán még nem késő levéssem ezzel kapcsolatban a gondolataimat.

A mentelmi jog tényleg az ördögtől való?

Felületesen szemlélve a társadalmat azt mondhatjuk, hogy a mentelmi jog egy olyan politikusi kiváltság, amelyet nem érdemelnek meg és számos visszaélésre módot ad. Afféle úri huncutság, hogy bűnözhessenek a galádok szakmányba. Nos, ez az álláspont felületes és buta.

Egy normális demokrácia esetében fel kell tételezzük, hogy az egyes politikusoknak nem kell félniük, amikor véleményüket képviselik. No persze a valóság ennél jóval összetettebb, de mondjuk ez lenne az elv. Nomármost mindig lesz kormánypárt is, meg ugye ellenzék is. Az állam erőszakszervezeteire, ítéletalkotására pedig a kormánypártnak van módja hatást gyakorolni. (Jó, jó, mondhatjuk, hogy ezek független hatalmi ágak, de a gyakorlat mégiscsak azt mutatja, hogy ha a politika nagyon akarja, akkor hatással tud lenni ezekre.) Ekként a kormánypártoknak meg van a lehetőségük, hogy az állami erőszakszervezetek segítségével fenyegessék, sakkban tartsák mindenkori ellenzéküket.

Például mondok egy példát! Aszondják, hogy Gipsz Jakab képviselő megrontott egy fiatalkorú kecskét. Az ügyészség eljárást indít, a rendőrség letartóztat. Mivel fennáll a veszélye, a bizonyítékokat Gipsz Jakab eltünteti, hát előzetesbe rakják úgy két évre. A végén kiderül, hogy a kecske hazudott, de az ugye kit érdekel? Gipsz Jakab két évre ki lett vonva a forgalomból + a haverjai majd jobban meggondolják, hogy járjon-e a pofájuk.Ilyenkor szokás példálózni, hogy persze itt, meg ott ilyen nem is van, vagy máshogy van. Ja, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az az itt és ott jellemzően egy kiforrottabb demokrácia, ahol efféle egyszerű alantas eszközök nem részei a politikai fegyvertárnak.

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mentelmi jog tehát a mindenkori hatalom nyomásgyakorlása elleni garancia, a képviselői függetlenség megőrzésének eszköze . Ekként a demokrácia egyik alapköve. Persze ezzel is vissza lehet élni, mint minden mással. Ugyanakkor úgy hiszem kisebb mértékben árt a társadalomnak egy gyorshajtó képviselő, mint egy fenyegethetőségen alapuló politikai rendszer. (Ezért is hülyeség amit a Jobbik ezzel kapcsolatban hangoztat, de hát populáris...)

Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a mentelmi jog nem egy "kibújhatsz a büntetés alól" kártya. A mentelmi jog alatti időben történt bűnökre ugyanis nem vonatkozik az elévülés - ergo a mandátum lejártával (amikor már nem politikai célpont a vádlott) az eljárás gond nélkül lefolytatható. Vannak persze egyéb kivételek is, mint pld. a tettenérés esete, ugyanis ekkor nem merülhet fel a koholt vád.

No, akkor vissza napjainkhoz!

Felfüggesztették Gyurcsány mentelmi jogát, mégpedig egyértelműen politikai indokból. Kétharmaddal persze van erő megtenni ezt (is), ám ez szembemegy a politikai erkölccsel. (Hmmm... Politika és erkölcs egy mondatban. Ezt sem hittem volna, hogy valaha leírom!) Miért is baj ez? Mármint azon túl, hogy az igazságszolgáltatást is politikai tereppé változtatják? Hát azért, mert ezzel egy új megkérdőjelezhető eszközt emeltek a napi politika szintjére. Ne legyenek kétségeink, ami egyszer megesett, az meg fog máskor is! Innentől már csak erő kérdése...

Bűnös-e Gyurcsány?

Őszintén? Mit tudom én! Ha ebben nem, hát másban lehet. Passz. Ugyanakkor marhára nem is érdekel. Itt most nem a "politikus felelőssége" a kérdés. Annak a fokmérője a szavazás, nem az ilyen vásári komédia.

Elítélik-e? No, ez jó kérdés. Alapvetően ezt mondanám, hogy nem, de akkor megfeledkeznék arról, hogy a Fidesznek egy esetleges felmentő ítélet mekkora presztizs veszteség lenne. Szóval ha már a politika vádol, akkor valszeg marhára oda is figyel arra, hogy elmarasztaló ítélet szülessék...

Miért jó ez a Fidesznek?

1. Csökken a népszerűség és ráadásul még egy csomó negatív lépést meg kell tenniük. Nem mindegy hát, hogy miről beszél a média. Megfelelően forgatott permenettel biztosítható, hogy a szalagcím ne az újabb megszorításról szóljon, hanem egy a vádlottak padján ülő volt miniszterelnökről.
2. Be lehet vele sározni a politikai ellenfél emblematikus figuráját, ez által az egész MSZP-t. Tulajdonképpen ebből a szempontból még csak elmarasztaló ítélet sem kell, hisz a vád és a tárgyalás részleteinek rendszeres szerepeltetése a sajtóban mindenképp a bűnösség látszatát kelti. A magyar meg ugye úgy van vele, hogy nem zörög a haraszt...
3. Ki lehet fogni a Jobbik vitorlájából a szelet. Ugye mivel is került a Jobbik a parlamentbe? Cigányellenesség - A Fidesz válasza a kötelező közmunka. Nagytőke ellenesség - a válasz a különadók, meg egyéb bank sz*patások. EU ellenesség - Coki IMF meg gazdasági szabadságharc. Politikusok felelősségre vonása - Kell egy emblematikus per, na.

Jósolgatás

Mindezekből kiindulva úgy gondolom, hogy a Gyurcsány per a választásokig el fog húzódni. Az ítélet az urnához járulás előtt egy hónappal fog megszületni és elmarasztaló lesz. Így a közbeszéd egyik fő témáját a ciklus hátralévő részében a Fidesz uralja, az elmarasztaló döntés pedig komoly súllyal esik majd latba a szavazáskor. Ne nekem legyen igazam!

Csalódott vagyok. Nem kárörvendő és nem irigy - ezt így az elején szeretném gyorsan leszögezni. Állam bácsi megmenti a CHF hiteleseket, ami alapvetően azért egy jó gondolat. Azon már lehet vitatkozni, hogy tényleg azokat menti-e meg, akiknek szüksége van rá, belefér-e a lépés a jogállami keretekbe,  illetve hogy jót tesz-e valyh ez a bankrendszernek, országnak. Sokan rágták már ezt a csontot - én nem tenném. (Azt azért ide zárójelben csak leírom, hogy szerintem nem jó helyen segít az állam és sokat is árt vele. Ugyanakkor most nem erről akarok írogatni.)

Amikor szükségem volt rá én is vettem fel hitelt. Sokáig gondolkodtam rajta, komoly utánajárással választottam ki a számomra legkedvezőbb kondíciót. Nem dőltem be a CHF hitelek csábítóan alacsony kamatának, hanem gondolkodtam. Úgy véltem túl nagy a kockázata annak, hogy a frank elszáll a forinthoz képest és én ezt nem akarom vállalni. Igaz, magasabb kamattal, de forint kölcsön mellett döntöttem. Gondosan megvizsgáltam, hogy a bank hogyan húzhatja rám a vizes lepedőt és olyan konstrukciót választottam, ahol ennek az esélye minimális volt.

Akár mennyire is előrelátó akartam lenni nem készültem fel arra, hogy az ÁSZF módosításával kivesznek a szolgáltatásból egy olyan elemet, amit eddig ingyenesen biztosítottak: nevezetesen a kötelező biztosítást. Ezt ugye kénytelen voltam megkötni, így a havi törlesztőm (a biztosítás díját is beleértve, ami ugye eleinte ingyenes volt) a másfélszeresére nőtt 7 év alatt. Szívás, de ennél csak úgy lehettem volna előrelátóbb, ha nem veszek fel hitelt.

Ehhez képest van ugye az egységsugarú átlagpógár, aki zabálta a CHF hitelt, mer' az jó. Nem kalkulált, nem számolt. Illetve lehet megtette, de túlzottan optimista volt. Ez utóbbi esetben akkor úgy vélem az ő tranzakciója olyasmi volt, mint a tőzsdézés. Rossz papírokat vett, bukott rajta, így járt... Azt hiszem legtöbben mégiscsak az eccerű emberek közül kerültek ki.

Sokan igencsak pórul jártak így. Szánom őket, de csak úgy, mint azt az autóst, aki véletlenül balesetet okoz - azaz attól még, hogy sajnálom mégiscsak elvárom, hogy büntetést kapjon. Miért is? Hát hogy tanuljon belőle. Nem csak ő, de mindenki, aki a volán mögé ül az eszébe fogja vésni, hogy ez egy veszélyes üzem, vigyázni kell! Ha nem büntetnék a véletlen gázolót, mi lenne az utakon? No ezért kellene viselniük tetteik következményét a CHF hiteleseknek. Ennek híján a pénzügyi kultúra nem fog fejlődni, hisz minek? Ha felelőtlenek vagyunk állam bácsi, a jó atyuska majd kihúz minket a sz*rból! Ez pedig rossz üzenet.

Szóval csalódott vagyok, na. Ebben az országban úgy tűnik nem éri meg gondolkodni. Menni kell az árral a csürhe után, aztán ha baj van, hát bizton számíthatunk azokra, akik a szavazatainkra hajtanak. Csak az a lényeg, hogy mindig ott legyünk, ahol sokan mások is.

Mit tekintenék jó megoldásnak? Őszintén - nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy nem ezt.

"A politikusok és a pelenkák egy dologban hasonlítanak: mindkettőt rendszeresen cserélni kell és leginkább ugyanazon okból kifolyólag."

A politikus megértéséhez több út vezet. Az egyik szerint figyelni kell a politikai történéseket. Pfff... Hülyeség.  Inkább azon kell elgondolkodni, hogy ki miért áll politikusnak?

A politika egy mocskos és gusztustalan világ. Azon túl, hogy állandóan harcot kell vívnia állandó kötöttségek között is kell az életét szerveznie. Még csak meg sem tolhatja az asszonyt a diófa alatt, mer' könnyen a karrierjének végét jelentheti. Nagyon komoly ok kell ahhoz, hogy valaki ezt a hivatást válassza magának. Mégis mi végre választhatja valaki magának ezt az utat?

A vátesz

Motiváció: Ő a szent megszállott. Hiszi az igazát és tűzbe menne érte. A világ jobbítása a célja.

Jellem: Elvhű, hajlíthatatlan.

Előnyök: Belső meggyőződésből cselekszik, hiteles amit csinál.

Hátrányok: Szükségképpen bolond. Pályája elején ugyan van még valamiféle kapcsolata a valósággal, ám az idő előrehaladtával szekularizálódik, saját eszméi önálló utakat kezdenek járni.

Lehetséges pálya ív: Valószínűleg nincs ilyen neki. Önállóan a pártok által irányított politikai piacon esélytelen. A pártok meg nem igazán szeretik az ilyen "egy utas" embereket. Egészen egyszerűen a belső értékelési mechanizmusok nem hagyják, hogy felemelkedjen.

Ritka kivételként persze előfordulhat, hogy sikerül maga alá tömegeket állítania, ez esetben ő maga a párt. A pártja szükségképpen nem demokratikus belső struktúrával bír. Ő lesz a nagyvezír, aki jól megmondja. Pártja ideiglenesen felemelkedhet, ám a vége okvetlen és dicstelen bukás.

A megélhetési politikus

Motiváció: Ő pénzt akar keresni - ha úgy tetszik ez is egy lehetséges pálya alternatíva a pék mellett.

Jellem: Ha kell köpönyegforgató, ha kell etikátlan, erkölcstelen. Nagyon rövid a politikai emlékezete.

Előnyök: Ezt az embert kedveli a pártok belső struktúrája. Kiszámítható, az aktuális ideológia remek harcosa.

Hátrányok: Megvehető.

Lehetséges pálya ív: Viszonylag gyors felemelkedés, ám az igazi élcsapatnak soha nem lesz a tagja. Ez az ember nem ragaszkodik a politikához. Amennyiben módja, lehetősége van "átigazolni" diplomatának, bankvezérnek, akárminek, hát megteszi. Nem hagyja veszni a koncot. Ebből adódik, hogy a csúcsra törése előtt lejáratják párttársai, vagy megveszik ellenfelei. Elképzelhető, hogy egy nagyon elhibázott döntés után ő lesz az áldozat, a konc.

A hatalom szerelmese

Motiváció: Hatalom, befolyás, súly minden áron.

Jellem: Nárcisztikus jellem. Politikai téren könyörtelen, csak önmagához hűséges. Elvei hajlíthatóak, hisz azok csupán eszközök személyének pozícióba segítésére. Autoriter és elszánt a végsőkig, számára a politika a világ eleje és vége. Magánélete nincs.

Előnyök: Jellemzően karizmatikus személy.

Hátrányok: Bezárult személy, aki a világról még csak azt sem tudja biztosan, hogy van.

Lehetséges pálya ív: Kiszámíthatóan a célra tör, a nyomdokvizán jó hajózni. A pártok belső struktúrája díjazza a könyörtelenségét, technokrata szemléletmódját. Jó eséllyel válhat egy párt meghatározó arcává.

És a társadalom elégedettségével mi lesz?

Az nem számít. Az elégedettség csak egy eszköz, amivel szavazatot lehet nyerni. A szavazat számít, arra viszont egyéb módon is szert lehet tenni. Hangoztathatunk népszerű lózungokat, lejárathatjuk ellenfelünket, akármi. A politika öntörvényű világ, amire csak minimális ráhatással van a választó. Politikai váltógazdaság van, nagyot bukni egyszerűen addig nem lehet, amíg a politika részesei vagyunk.

Avagy iszapbírkózás után ne dumálj a gyerekednek a tisztaság fontosságáról, mer' kiröhög.

Lesz nekünk új jogalkotási törvényünk. Eddig még rendben is volna. Biztos kell az ilyen, nem értek hozzá. Remek dolog, hogyasszondja

• előzetes és az utólagos hatásvizsgálat bevezetése
• jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé
• a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy az megfeleljen az alkotmányból eredő formai és tartalmi követelményeknek

No kéremszépen a kormányunk eddigi működésére eppen ezek, illetve hát ezek ellentéte  voltak a legjellemzőbbek. Értem én, hogy meg kell nyugtatni az értelmesebb választókat, mondván: "Mostmá többet nem csinálunk ilyent, de istenbizony!" - csak hát eléggé hiteltelen ez így.

Ahogyan a kormány felrúgta azokat a kereteket, amelyeket jogállami működésünk alapjainak tekintetünk, olyan precedenst teremtett, ami alapján máskor, mások felhatalmazva érezhetik magunkat hasonló aktusra.

Nem lettem nyugodtabb, bár képmutatásból jeles.

Aztabetyárját! Megjelenik ez a cikk és még csak meg sem említik Douglas Adams örökérvényű táp-o mat amutomatáját! Hát milyen világ ez, ha már az index írói sem elég kockák ehhez? Irgumburgum!

A közelmúlt parlamenti történései egy kis összegzésre késztettek. Mit is mondanak a nagy politikai gondolkodók és mi a rögvaló? Lehet száraz lesz egy picit, de most engedem, hogy rég elnyomott politológusi vénám egy picit visszatérjen számüzetéséből.

Kezdjük a társadalmi szerződés gondolatával. Ennek a lényege dióhélyban kb. az, hogy (bár ilyen ténylegesen soha sem történt) az államot valahogy mégiscsak úgy lehet felfogni, hogy az emberek egy csoportja lemond pld. az erőszak alkalmazásának jogáról és létrehoz egy államot, amelynek átadja az erőszak monopóliumát. Ettől az aktustól az egyén az államtól várja, hogy megvédje az ő érdekeit, hisz ő az erőszak monopóliumának birtokosa. Jó ez, hisz így megszűnik a mindenki harca mindenkivel szemben. Ez a sosem volt szerződés az állam alapja, mindent ennek tökrében kell értelmezni. Innentől idéznék a wikipédiáról:

John Locke címszó alatt ilyeneket lehet olvasni:

"Az egyének abszolút szabadsága elvész a szerződéskötéssel, hogy helyét a törvények garantálta társadalmi szabadság vegye át. A törvényhozást szabályozó korlát a közjó és a tulajdon védelme: egyetlen olyan törvény sem fogadható el, ami ennek ellentmond."

Jan-Jackues Rousseau:

"A társadalmi szerződéssel megszülető polgári állapotban az ember 'elveszti ugyan természeti szabadságát és korlátlan jogát mindenre, ami őt csábítja és amit elérhet' cserébe viszont jogot szerez tulajdona fölött."

Nézzük meg másfelől! A jogállamról ezt mondja a wikipédia:

 "A jogállamok (joguralmi államok) három legfontosabb ismérve:" ... " 1. az önkényes döntésekkel szemben a jogszabályok által előre meghatározott döntések születnek 2. a bíróságok előtt és a törvények előtt minden ember egyenlő 3. az alkotmány az emberi jogokból származtatható, és ezek kikényszerítése a bíróságok feladata."

Ha viszont az alkotmány az emberi jogokból származtatható, akkor nézzük meg azt is! Bezony, bezony szerepel benne a tulajdonhoz való jog...

A jogbiztonságról meg ezt találtam így hirtelen: "A jogbiztonság a jogállam meghatározó eleme, minden állam jogrendjének elérendõ célja. A jogbiztonság önmaga is több elembõl, alapkövetelménybõl tevõdik össze,
amelyek közül a legfontosabbak: a jog hozzáférhetõsége, megismerhetõsége, a jog egyértelmûsége és érthetõsége, a jog bizonyossága, és feltétlen megvalósulása. A jogbiztonság érvényesüléséhez szükséges a jogalkotás alkotmányos rendjének megtartása, a jogalkotás során a jogforrási hierarchia követelményeinek figyelembe vétele, a végrehajtó és a bírói hatalom mûködésének törvényhez kötése, illetve fontos elemként jelentkezik még a visszaható hatályú jogalkotás tilalma, amely a kötelezettségek és egyes magatartások jogellenessé nyilvánításának korlátját jelenti."

Emitt meg ezt találtam:

"Jogállami ismérv:

• Az állam biztosítja polgárai számára a véleménynyilvánítást és az információhoz jutás szabadságát
• Biztosítja az egyesülési és gyülekezési szabadságot
• A tulajdon biztonságát és szabadságát
• Az állam nem engedi alkalmazni a büntetőeljárásba, a büntetés- végrehajtásban a kínzást
• Az őrizettbe vett személy számára biztosítja a „ Habeus Corpus ”-t
• Elismeri a többszöri eljárás tilalmát és az ártatlanság vélelmét"

A visszaható hatályról szemezgetve meg ez jött velem szembe: "Visszaható hatály tilalma: A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor e tárgykörben keresgéltem szinte mindenki csak büntető ügyekről írt. Ugyanakkor szerintem ez a jogbiztonságnak egy rendkívül fontos általános jogelve, amely ennél szélesebb kört kell lefedjen. Mondjuk nem vagyok jogász, de akkor is.

Rögvaló:

•  magánnyugdíjpénztári pénzek sorsa
• 5 évre visszamenőleg kivethető tetszőleges adó lehetősége
• alkotmánybíróság jogainak csorbítása
• én ide sorolnám a MAL állami felügyeletét is.

Összegezve:

Az előző kormány az öszödi beszéddel a demokráciába vetett hitünket ásta alá*, míg a mostani a jogállamiság ellen követ el komoly merényletet. Nem maradt már nekünk semmi, amiben hihetnénk, de tényleg... :(

* Igazából nekem nem azzal van bajom, hogy az MSZP hazudott, hogy kormányra kerülhessen. A baj ott van, hogy amikor ez nyilvánosságra került és közfelháborodást okozott, akkor nem állt fel és nem jött egy új választás. Így csak az tudatosult az emberekben, hogy büntetlenül és gátlástalanul lehet hazudozni - nem lesznek követezményei. Valójában nem is tudjuk meg, ha ez történik, ergó a demokrácia nem ér egy kalap ... egy kapalp... semitsenem, na. Márpedig a társadalmunkat a demkoráciába és a jogállamiságba vetett hit tartja össze, még akkor is, ha ez csak néphülyítés.

Aszondja a kormány, hogy az elhíresült 98%-os különadó 5 évre visszamenőleg legyen érvényes.

Felmerül a kérdés, hogy ha már egyszer ekkora kakiban a költségvetés (amit mondjuk nem látunk, mer' nem mondják) akkor miért is állunk meg itt? Mit lehetne még 5 évre visszamenőleg plussz teherrel súlytani?

• Adódik, hogy az enegriaszolgáltatók, kereskedők ezek-azok egyébként is terítéken lévő különadóját.
• A közlekedési bírságokat.
• Az ÁFÁ-t.
• Az okmányirodák eljárási díjait.
• Az SZJA-t.

Remek lenne, de tényleg...

Aszondja az index, hogy Metzingennél esmét csak akadályoztak egy atomvonatot.

A sükebókák meg akarták rongálni a síneket, csak hogy ne vihesse a vonat az atomhulladékot a lerakóba. Volt ott vízágyú, könnygáz, ihaly-csuhaly. Nekem ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy minek? Menjenek oda szépen egy daruval és rakják le az atomhulladákot ott, ahol a hülye ződ emberkék megállítják a vonatot. Nem jó helyen van az a lerakóban vazze? Ide akarod? Nesze! Egy-két ilyen akció kellene csupán és soha többé senki sem akarná leállítani az ilyen szerelvényeket. Na, jó tegyük fel mégis, de akkor a helyiek ragadnának kaszát, kapát, hogy megműveljék az aktivitákat. Ha már úgyis zőldek...

Manapság sokan demokrácia féltésből ellenzékért kiáltanak, felhánytorgatják annak impotenciáját. Adódik a kérdés, hogy mi a felelős ellenzék tennivalója, cselekvési lehetősége egy abszolut többségű, autoriter kormány mellett?

Lehetőségek:

1. Hangosan óbégatnak - No, ez nem igen fog menni, több okból. Az MSZP még mindig hiteltelen, a Jobbikkal sokan nem vállalnak azonosságot (ráadásul részben a választóiknak tetszetős irányban zajlanak a történések) az LMP meg nem is van. Mondjuk a média sem akar alájuk dolgozni, a fene a pofáját.
2. Csendesen szervezkednek, majd egy erőszakos aktussal elzavarják a despotát. - Ez sem fog menni. Egyrészről ugye az ellenzéki pártok között olyan hatalmas ideológiai különbségek vannak, hogy ezek ugyan még cylonok inváziója ellen sem fognának össze, másrészről pedig ugye eppen a demokráciát kéne védeni, amibe nehezen illeszthető egy erőszakos aktus.
3. Kussolnak, eppen csak annyira emelik fel a hangjukat, hogy később hivatkozni lehessen rá: ők megmondták, és kivárnak. Kivárják, hogy sikeres lesz é az új "rend", avagy sem. Ha nem, akkor ebből kell majd várat építeniük a következő választásoknál.

Nincs kétségem, hogy az utóbbit fogják választani.

Fidesz barátunk tud és akar is alkotmányt módosítani. Azt a profán kérdést viszont még nem láttam sem feltéve - sem megválaszolva,hogy mindzt mi a búbánatos lóf*szért kell?

Most eppen attól hangos a politikai dikurzus, hogy korlátozni akarják az alkotmánybíróság kompetenciáját. Ez szerintem is tragédia, de nem erről akarok beszélni, hisz a Fidesz kommunikációjában ettől függetlenül is felmerült már az új alkotmány szükségessége, mer' aszondják a régi elavult. Hmmm. Finom...

Az alkotmány ugye egy alaptörvény, ami lefekteti azokat az alapértékeket, amelyre az adott ország jogrendje épül. Nem igazán szokás bele konkrét dolgokat tenni, sokkal inkább elvont elvek sorát. Olyasmi jogelvek vannak benne, hogyaszondja: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.", vagy "A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani." No, ennek megfelelően az egyes jogesetekben az alkalmazása is nehézkes - nem véletlen, hogy külön testület, az alkotmánybíróság foglalkozik ezzel. Az ő dolguk megítélni, hogy az új törvények megfelelnek-e valyh annak a szellemiségnek, amit az alkotmány tükröz. Ez így van jól.

Node most ugye terítéken az akotmány reformja. Mi a túrót kell ezen reformálni? Pláne mi az a nagy reform, ami nem alkotmány módosítást, de egyenesen új alkotmány kíván?

Aki még nem látott volna közelről alkotmányt, annak ajánlom ezt a linket. Mi kivetni valót találni benne? Mi az, ami idejétmúlt régi, rossz, ne adj isten káros? Komolyan nem értem.

Amikor az egyszeri vidéki művházba új igazgató kerül (lehetőleg nem helybéli ugye), akkor mit csinál? Kifestet, falakat dönt le, új falakat húz (szigorúan az irodáknál!) és átcsereberéli az ott dolgozók asztalait. Ezenközben tájékozódik, hogy mégis ki kinek a kicsodája és a egy-két ismertebb, ámde védtelen kultúrostól megválik helyettük újak jönnek.

Valós változásokat ugyanis képtelen megvalósítani, hát a látszaton változtat. Tevékeny gazdának mutatja magát. Igaz ez pénzbe kerül, ám az új fiútól ezt nem kérik még számon, hisz most alkotja meg az újat, a mást! Lópikulát!

Mifelénk még kormányzati szinten is ez a divat. Új kormány jön, minisztériumok nevei változnak. Összességében annak a fránya államnak csakugyan azokat a feladatokat kell ellátnia, de az kit érdekel? Áttekinthetőség, kiszámíthatóság? Minek? Most épp az APEH és a VPOP van soron. Aszondják az okosok, hogy akár egy milliárdba is fájhat az összevonás. Ez kb. akkora összeg, aminek a behajtására kormányunk nem rest akár kétszer is alkotmányt módisítani – aláásva ezzel a jogállamiságba, jogbiztonságba vetett maradék hitünket.

Nem vagyok egy nagy Fidesz fan, nem titkolom. Mondjuk cserébe a többi pártot sem szívlelem, úgyhogy legalább e téren kiegyensúlyotott vagyok. Node az az ámokfutás, amit a ZOOrbánék művelnek, az kiveri nállam a biztosítékot.

Megértem, hogy a 2/3, az 2/3. Megértem, hogy ha fontos célokért küzdenek, akkor ezt akár erőből is áttolhatják, megértem. No de kérem ezek azok a fontos célok, amik miatt megéri aláásni a maradék jogbiztonságunkat, tekintélyünket?

Ok, igenigen könnyű azonosulni azzal a céllal, hogy a gaz állami nagyvezírek ne vegyenek fel soksok milliós végkielégítéseket. Helyes, ne tegyék. No de az a mód, ahogy ezt el akarja érni a kormányunk, na az valami tragédia. Állami fejesekről van szó kérem szépen! A törvényhozáshoz szükséges többség megvan. Adódik a lehetőség, hogy (ahogyan azt normáliséknál szokták) módosítsanak a törvényi háttéren. De neeem, az túl egyszerű, logikus választás lenne.

Ha valaki esetleg nem ismerné a sztorit, az itt olvasgasson, juszt sem írom le ide.

Helyette alkotmányt módosítnak, a köztársasági elnök szeméjével „cselezgetnek”. (Itt jegyezném meg, hogy az én olvasatomban a „ jó erkölcsbe ütköző” kitétel elég megfoghatatlan.) Az alkotmánybíróság így is elkaszálja, hát ismét módosítanak az alkotmányon. Ez viszont felelőtlenség. Miért is?

• Egyrészt az elmúlt (igen rövid) időszak alatt számos példát szolgáltattak már arra, hogy ad-hoc módon erőből írják át a szabályokat. Nem mondom, hogy jogszerűtlenül, de minimum mondjuk, hogy „ jó erkölcsbe ütköző” módon. :) Ezzel szééépen megmutatták a „művelt nyugat”-nak, hogy ez itt kérem még mindig a balkán, egy politikailag, gazdaságilag ingoványos talaj. Ahol egy marginális kis tétel miatt nem általlanak többször is alkotmányt módosítani, ott bizony nincs jogbiztonság. Ahol meg nincs olyan, ott nem jó befektetni, illetve (felkészülve a váratlanra) a befektetésekből extra profitot kell kisajtolni. Nagyobb kockázatot csak nagyobb nyereség érdekében érdemes vállalni nem? No ez aztán minden fronton árt a gazdaságnak. Csökkenő foglalkoztatottság és növekvő árak rémképét vetíti elénk.

• Kis hazánkban már csak úgy megy, hogy egy jogszabályt csak egy, legalább vele azonos szintű jogszabály módosíthat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha valamit egyszer már törvényben szabályoztak, az mindörökké törvény által szabályozott lesz, amit pedig az alkotmány mond, azt bezony csak az alkotmány írhatja felül. Most komolyan aktuálpolitikai szándéknak megfelelő elemeket kell tenni az alkotmányba? Komolyan alaptörvényi szinten kell ezt lejátszani?

És mindezt miért? Azért a szerintem kb. maximum 8-10 magas végkielégítés miatt, amit már az idei esztendőben akarnak büntetni? Megéri ez az ár? Nem kellene inkább annak az elejét venni, hogy a későbbiekben eleve ne kapjanak túl magas végkielégítést?